Hírek hírek híre... Folyton minden honnan csak híreket kapok… Furcsa mód rosszat többet, mint jót. Sajnos olyan helyzetek állnak elő az életben nem csak nálam  hanem másoknál is amit már nem lehet kibírni… Nekem magas az inger küszöböm de ez már jó magamnak  is sok … Egy csendes sarokban le ülnék és írnék de sajna nem lehet mert ha nem pörgök leállok és akkor összeomlik a világom. Mondogatják a hátam mögött hogy ( nem mondanám meg a nevem ha nem baj de most legyek X) „X szerint a világ”. Nos azoknak akik tudják hogy ők ezt szokták mondani definiálom ezt a képet.

X Szerint a világ a következő képen néz ki.: A világ egyedi emberekből áll akik azt csinálják amihez értenek vagy szeretik csinálni vagy ha nem azt akkor nekik az kétség kívül hajmeresztően rossz… Elképzelni nem tudja más hogy miken mentem át, mért látom így a világot és mért vagyok ilyen keserű száj ízű ember. Mért is vagyok ilyen? Hmm jobb ha ezt senki nem tudja… Nem kívánnám senkinek az én életemet akár mennyire jónak tűnik.  Továbbá X szerint a világ békés és nem egymás eltaposásáról szól és akár mennyire látom hogy halomra ölik, tapossák, fúrják egymást az emberek akkor is én megadom mindenkinek a kellő tiszteletet de természetesen ez alól kivételek akik velem szemben az ember társi tiszteletet sem adják meg például hogy nem rúgnak belém. Ha valaki rossz hírt kap mindig túl reagálja, szerintem nyugodtan kell kezelni mindnet és nem szabad idegeskedni mert annál rosszabb lesz minél többet aggodalmaskodunk…

Röviden így tudnám összefoglalni gyorsban. Na de a mai témáim egyike az életek kezdete és vége. Érezte minden ember már azt hogy ideje lenne abba ezt a sakk játszmát és értelmesebb dolgokkal foglalkozni. Hmm igen egyet értek de ha megtesszük nem csak egy életet veszünk el a világtól hanem helyből minimum kettőt.  Gondoljunk csak bele hogy egy új élet mennyire fontos mindenki számára kivéve ha az olyan áron érkezik mint például egy kedves ismerőseimnél. Ők nem akarták mégis lett így hát bele ugrottak egy olyan dologba melynek kitudja hol lesz a vége? Sokszor elgondolkodok azon hogy én mit csinálnék ilyen helyzetben?  Néha kicsit elegem van már ezekből a gondolatokból mert még hajnalban is basztatnak. Ebből jön következő témám az hogy mennyire utálatosak egymással az emberek. Ha egyszer azt mondják menny dolgozni aztán az hogy tanulj… Értem én hogy a változatosság gyönyörködtet de nem ebben az esetben. Ha az ember nem tud aludni és végig kell hallgatnia azt hogy ő a szemét és köcsög akkor az már unalmas. Eltudja baszni az embernek az addig nyújtott jót. Mindig olyankor találnak meg engem a bántási szándékkal az emberek mikor magam alatt vagyok és ez a létező legmélyebbre tud sodorni. Fájdalmas dolog ha a hozzád közel állók bántanak a legtöbbet de ezt ők nem veszik észre. Amúgy meg ezek miatt meg amiatt mert a családomban folyamatosak a szülői csaták teljesen feladóban vagyok. A feladásom csak egy hajszálnyira és már teljesen beletörődtem hogy mindenki szemében senki vagyok és senki nem foglya tiszteletben tartani azt amit én tudok és szeretnék csinálni úgy ahogy én akarom. Van az mondás hogy mennyire is rossz az ha egy szülő rá erőlteti akaratát a gyermekére. Anyám Apám teljesen ezt teszik és már herótom van tőle…

Egy ember van akire tényleg igazán számíthatok az nem más mint az én barátom Káin. Folyton elérem és nem nagyon különbözünk sokban. Romantikus gondolat szerelmünkkel kapcsolatban hogy ő a lelkünk másik fele, Káinnál ez csak furcsállható de megnyugtatok mindenkit 100% Hetero vagyok! Sokak szerint én egy érdekes ember vagyok mert nem mutatom be sok barátomat a családomnak csak azokat akik olyanok, de mért kéne egyáltalán bemutatnom? Ha én bízom bennük akkor a szülőnek mi joga megszabni hogy esetlegesen barátkozhatok e vele? Semmi! Ennyire egyszerű. Jó nem azt mondom hogy a szülők marhaságokat beszélnek de az én helyzetemben az én családommal per pill nem annyira jó szándék vezérelt embereket látok… Folytathatnám én még itt az életem taglalását de én amúgy is unalmas vagyok mert sok gondom nincs de azok amik vannak bengák… Jobban megnézve szarok én a kis gondokra és azok meg is oldják magukat a segítségem nélkül, de a nagyok csak ülnek rajtam és követelik az életemet mert a sajátjuk nem volt elég…

Konzekvencia: Mások mindig a saját akaratukat próbálják ránk nyomni akár mennyre nekünk nincs hozzá kedvünk… Továbbá a kis gondok jönnek mennek a nagyok ránk telepszenek…

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.