A napokban búcsúztam mindenkitől és ezt többen nehezen fogadták.Igen kedves olvasó véget ér valami... Ahogy eme blognak vége lessz úgy a létnek is... Igaz ez a blog nem sokkal elötte ér véget. Az ok hogy mért is vagyok ezen álás ponton? Nagyon egyszerü... NINCS SEMMI AMI ITT TARTSON!!!! Az akinek élltem szentltem a Macskásboszi ő már lemondott rólam... Elvesztettem a szívét így magamat öltem meg... Próbálltam vissza kapni őt de nem tudtm mert lemondott rólam... Itt tartott elösször a nővérem, aztán Erik a szakadt viking végűl megpróbállta egy személy kit nem fednék fel... De mindegyikük csak annyit ért el hogy két három nappal tovább éltem... Nem félek a haláltól mert az nem egy rossz dolog hanem az élet velejárója. Én attól félek hogy mennyit kell várnom a többiekre egy másik életben.... Képzeljük el az életet mint egy pontot egy adott méretekkel nem rendelkező halmazban. Ez a ponta mi mostani életünk mindent bele értve, család, barátok, pár és mindenki... Mi vagyunk egy fehér pont és körülöttünk vannak még szines pontok. Ha mi elkerülünk melőlük semmi nem garantálja hogy a következő pontnál az az egy másik életben találkozunk velük újra. Az adott pillanatnyi élet ami emberileg lebutítva egy szociális háló. Ez a lelkek egymással való megismerkedése.Én magam egy fél lélek vagyok akit a Macskásboszi tett egésszé... Az esély arra hogy a következő életben ahova kerülök ő is jön majd de remélem hogy jöni fog... Remélem a kozmikus számítás kidobja úgy hogy mi ketten egy helyre, időbe kerüljünk és egymás mellé. Sokan nézhetnek zavarodotnak örültnek... nem, nem vagyok az közel sem... Szerelmes és ezt akkor kellett újra észrevennem mikor elvesztettem. Kérlek hidjétek el hogy mindent megtettem de nincs ms semmim. Ott hagytam a zenekart mert nem tudok úgy kiállni szípadra hogy nincs ott és nem úgy néz oda hogy "igen az én párom van ott fent"... Hamarosan a gitárom is eladom és mindent... De neki ez sem elég hogy lássa szeretem. Két dolog maradt nekem... ő és a másik az életem maradék fele... ő elvette tőlem magát és mindenről lemondtam már... a maradékról is... Sokszor elgondolkodtam mitcsinálnék ha egyszer egy barátom ilyen helyzetbe kerül. Én megtudtam oldani mások kapcsolatát egy vagy három hét alatt de amikor én velem van a baj nincs elég idő sem mgfelelőember mert a megfelelő az ő lenne.. dehát ő nem kér bellem... Elbúcsúzom és remélem találkozunk még egy napon valahol valmikor...

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.